Az Yimeng-i kézi hímzés, mint a népi művészetek egyik drágaköve, az Yimeng kultúra mély gyökereiből nőtt ki, és széles körben elterjedt az Yimeng régióban. A Feixian-i kézi hímzés – egy évezredes hagyományú tartományi szintű szellemi kulturális örökség – egyedi bája révén újjászületett az innováció sayájan, és a vidék fejlődését elősegítő, a kulturális önbizalmat továbbadó új, ragyogó látványossággá vált.

A Lu-hímzés egyik jellegzetes technikájaként a Feixian-i kézi hímzés öltéstechnikája egyedi és gazdag, színei élénkek és kontrasztosak, jelentése szerencsét hozó, és az Yimeng vidéki hangulatát árasztja. Ennek a ősi mesterségnek azonban voltak nehézségei a piacon. Bian Chengfei, a Feixian-i kézi hímzés egyik örököse, felismerte, hogy csak az innováció viheti a hagyományt a mindennapi életbe. Bátran megújította a mesterséget, megőrizve annak lényegi technikáit, miközben ügyesen integrálta a modern esztétikát, ami lehetővé tette, hogy a hímzett termékek egyszerre legyenek fenségesek és egyszerűen ízletesek, sikeresen elnyerve a fiatalabb generációk tetszését.

Az innováció hajtotta fejlődésnek köszönhetően a Feixian-i kézi hímzés nemcsak hazai piacokon "tört át", hanem "tengeren túlra" is eljutott, a nemzetközi kulturális csere "kedvencévé" vált. Svédországtól és Oroszországtól Kanadáig és Dél-Koreáig, Bian Chengfei részt vett a hímzett művekkel nemzetközi kiállításokon, melyek alkotásait gyakran elkapkodták, és számos külföldi múzeum is gyűjti azokat. A tengerentúli kínaiak tömeges megrendelései és a nemzetközi barátok lelkes fogadtatása a szerencsét hozó motívumokkal díszített tigrisfejes sapkákat és illatos tasakokat "luxuscikkekké" tette idegen földön.

Öltésről öltésre, az ezredéves mesterség újjászületése varródik, összekötve a hagyományt és a modernt, a vidéket és a világot. Ma a Feixian-i kézi hímzés a szellemi kulturális örökség műhelyek létrehozásával, élő adások stúdióinak kialakításával, az iskolákba és közösségekbe látogatással nemcsak munkahelyeket teremtett és növelte a falusiak jövedelmét, hanem élő formában örökíti tovább a szellemi kulturális örökség mesterségét, mély kulturális lendületet adva a vidék fejlődésének, és lefestve a kulturális örökség és az ipar felújításának kölcsönösen elősegítő, vadonatúj képét.